Our Life...Part 2 [:

Üdvözlet megint itt kedves olvasóim!
Hol is hagytuk abba a múltkor?
Ja igen!Kivettük Sukit a kocsiból és...hát...ne szépítsük...bepisilt.
Na de nagy nehezen kiszenvedtük a kocsiból.Mit csinált a kis cukorfalat?Hát visszaugrott.Nade Bundás!!!(Bundásnak fogom a legtöbbször szólítani,hiszen ez a neve.)Egész hazaúton nézegetett,és hagyta,hogy simizzük,de mikor nyílt a csomagtartó behúzódott legbelülre és lelapult.Szegényem...Végre sikerült kivenni!Hurrááá!!
Bevittük az udvarba és lesunnyadt egy helyre nem mozdult.Hívtuk,de semmi.Leguggoltam és úgy hívtam.Na erre volt szüksége.Amint leguggoltam felpattant és megindult felém,rohant.Nem tudtam mit akart,de mikor odaért bebújt alám.Egész nap így közlekedett.Akkor volt hajlandó odébb menni,ha valaki leguggolt és befuthatott alá.Édes.
Nos,letelt az az egy hét...Vettünk neki pórázt,nyakörvet játékot.A játéktól félt...(Ma az az egyik kedvence. :D)
Na akkor Time To Say Goodbye,kiskutyám.Indulandusz-lódulandusz a mamámhoz.(Ez NEM az a mamám,aki azt mondta,hogy nemkellkutya.)Az apukám és a papám(Isten Nyugosztalja! :( ) megcsinálta a kennelt neki egy szilvafa alá,hogy legyen árnyéka.Megérkeztünk és bevittük a kennelbe,én pedig úgy készültem,hogy egy hetet a mamánál maradok,hogy megszokja a kutya.Otthagytuk a kennelbe és bementünk a házba.Nyüszögött egész végig,mire vittünk ki neki csontot,de nem nyugodott meg.Mikor mentünk vissza a házba,egy igen-igen-igen apró "lyukon" kibújt a kerítés alatt...Nem értettük hogyan...Odarohant hozzánk,és nem mozdult egy lépést se.Kiültünk az udvarra és beszélgettünk,mire Bundás elterült és nyugodtan szuszogott a fűben.
De eljött az indulás ideje.Oh jaj,de mit tegyünk?Kutya vissza a kennelbe?Ránéztünk...És ahogy ott feküdt nyugodtan...Tudtuk,hogy annyira a szívünkhöz nőtt,hogy nem hagyhatjuk ott...Főleg nem egy kennelbe.A menhelyen is abban élt...Igaz nem volt kicsi a kennel amit csináltak neki apukámék,de azért mégis elég kicsi 4 teljes udvarhoz képest,ami itthon várta.Ő már a miénk volt.Visszavonhatatlanul.Örökre.
Ígyhát hazahoztuk.Akkor aztán megőrültem,vettem kutyaképző könyveket és elkezdődött a tanulás.Bundás kb. 8-9 hónapos volt ekkor.(7-8 hónaposan hoztuk el)
Na kedves olvasók,valahogy most nincs hangulatom az íráshoz :( Egész nap meg volt nyitva,de csak eddig jutottam :( Remélem nem haragszotok,a 3. résszel igyekszem hamar jelentkezni,hosszabb kiadásban ;)