Nos valahol ott hagyhattam abba,hogy elkezdtem a kiképzést.
Most egy nagyon kicsit letérnék a témáról és majd újra felveszem a szálat,de új módszer jött közbe az írásomnál,miszerint közben nézegetem a régi képeit és így nagyjából időrendben tudom átadni nektek az élményeinket,kedves olvasók.
Szóval egy aprócska kitérő:
Bundással beneveztünk a helyi újságnál egy kutyaszépségversenyre.Akkoriban persze ez nekem "hűűű de nagy" dolog volt,hiszen Bundást tartottam a világ legszebb kutyájának(nem mintha,most nem így lenne,de már látom a "hibáit").Tehát beneveztünk,de mivel nekünk nem járt az az újság - megjegyzem hamarosan meg is szűnt az a napilap - ezért minden nap szorgosan hívogattam a mamát,hogy "beválogatták-e" az én Szépségemet.Pár nap után,mint kiderült,igen,Bundás bekerült a szépségversenyre!Volt egy szavazó cédula amit ki lehetett vágni és visszaküldeni,valamint e-mail címről is lehetett szavazni egyszer.Gyűjtögettem mindenkitől a kis cetliket és megkértem,hogy dobjanak egy-egy e-mailt a kutyusomra,de végül a körülbelül 20 összegyűlt szavazatot nem sikerült leadni a határidőre.Sajnos.Nagyon csalódott voltam,de ma már egy kicsit másképp látom a helyzetet.Az egész egy nagy összevisszaság volt,mert a végén meghirdetett győztesek teljesen más kategóriában voltak beválogatva.(Értem én itt,hogy volt pl. legszebb kutya,legmókásabb kutya kategória,de végül valami legaranyosabb kölyökkutya kategória volt...szóval...érdekes,na.)
De persze már az örömünkre szolgált,hogy bekerült.(Bár ki tudja,lehet,hogy csak azért mert így is elég kevés jelentkező volt?Elég gyenge napilap volt már...)
Na akkor azt hiszem ennyi volt a kis kitérőm,de most sem a tanítással szeretném folytatni.
El akarom mesélni nektek,olvasók,hogy az én kutyám milyen is tulajdonképpen.
A világ LEGLUSTÁBB kutyája.Igen,így van.Sajnos.
Beszélnék tovább a kiskoráról (ami nem is volt olyan "kiskor").Hát szóval a mi kis főhősünk egy borzalmasan rossz kutya lett.Persze olyan kölyök módon.Minden reggel egy újabb feketelyuk,vagy kráter vagy nem is tudom,hogy mi a fenének nevezzem amiket meglepetésként kreált nekünk ez a kis angyal.Anyukám aztán elmondta,hogy szidjam össze meg vissza,aztán csak abbahagyja.Hát én bizony megszidtam.Persze tudom - így utólag - hogy ez hiba volt.De aztán az én kedves kiskutyám csak nem hagyta abba.Széttépett papucsok,párnák,lábtörlők és újabb orbitális gödrök.Ahh.De valahogy egy idő után leszokott róla.Csak úgy abbamaradt.De eleinte próbálkoztunk mindennel.Szórtunk borsot a már beásott lyukakra,befújtuk spay-vel a lábtörlőket...Használt?Hát nem.
Hát akkor most ennyit a rossz kutyusról,kezdjünk is bele a kis mester-padavan történetünkbe,alias Bundás neki áll tanulni,magyarul tanuló lett.
Hát egy kicsit megint visszaugrunk az időben,de mindössze annyit,hogy elmondjam az első pár hétben mi történt velünk,sikeresek voltak-e a kis próbálkozásaim.
Hahh,na most ezt itt lógva hagyom! :D Kis szemét vagyok :D Bocsánat,csak szörnyen álmos vagyok és nem bírok koncentrálni ^o^ Igyekszem a 4. résszel! :*
